A blog bicikli túrákról, kisebb utakról szól majd. :)
Kárpátalján belül és kívül.
Sokan járnak mondjuk nyaranta a Borzsára bicajjal, vagy a Dédába. Ezeket a rövidebb utakat nem is írnám le.
Ám vannak olyan utak amikről lehet tud mindenki, de kevesen teszik meg. Ilyen mondjuk Bereg után a Szerpentin.
Nem egyszer tettük meg ezt az utat a barátaimmal. Most az egyik ilyet fogom kiemelni, mert ez az út számomra nem kicsit volt megerőltető.
Igen, egy útszakasz amit sokszor megtettem már könnyedén, most próbára tett. Nem azért mert öreg lettem és fájnak az ízületeim :D, a lustálkodással töltött téli hónapok sem tettek keresztbe ennyire. Egyszerűen csak nem a saját bringámmal kellett mennem, hanem kaptam egy szörnyet.
Reggel kilenckor már összegyűltünk. A saját bringámnak (Herculesnek) voltak kisebb gondjai amiket még nem javítottam ki. Így kölcsönkaptam egy másikat, nem túl profit, nem túl jót, de ment minden probléma nélkül. Egész nagy társaság összegyűlt és neki vághattunk az útnak. Beregszászon az uszoda előtt, egész pontosan egy barátom kapuja előtt volt a találkozó. Innen indultunk el Bereg felé.
Tasnádon keresztül mentünk, és már a falu előtt kiderült, hogy gond lesz. Igen, itt kezdődik a megpróbáltatás. Egy barátunknak, egy lánynak sem volt jó az ő bicaja, így kölcsönkérte unokatesójának a kerékpárját. Na és ez a kerékpár lett elnevezve A Szörnynek. A bicaj váltójával lehetett a gond, az eset már vagy két éve történt így nem tudom megmondani. De rettenetesen nehéz volt tekerni, rettenet volt, igazi izom durrantó.
Mivel minden más fiúnak magas bicaja van, igen elég alacsony vagyok így nekem azok nem jók, és a lány még tőlem is alacsonyabb, csak én vállalhattam a lovagiasság szerepét és cseréltünk.
Eleinte egész jól tűrtem a megpróbáltatást, persze azért hangot adtam annak, hogy ez azért így szép lesz...
Beregnél álltunk meg pihenni egy kicsit. Ebben a faluban akár ilyen bringával mentek, akár nem érdemes megállni. Lehet csak azért látom szép falunak mert a családfám egy része innen ered, de attól még annak tartom. Odahaza Bereget tartom a legszebb falunak. Bár bevallom nem voltam még mindegyikben. A falu dimbes-dombos vidéke kifejezetten kedvemre való.
Persze túl sokáig nem maradtunk, tovább haladtunk a Szerpentin felé. Sajnos itt jön egy kicsit csúnyább dolog. Egy kavicsos úton kell haladni, egyik oldalra nézve gyönyörű táj másikon egy cigány-tábor. Az úton meg mindenütt szemét. De aki szereti a kalandot túléli, aki meg nem az is mert nem hosszú szakasz ez.
utána jön maga a Szerpentin. Itt már erdő fogad minket. A Szerpentinen óvatosan kell közlekedni, mert a kanyargóssága mellett leejtő is, és szembe jöhet egy autó.
Nagy élmény. Tényleg, kanyarogva, lefelé "száguldozva" egy erdőben. Ami lent vár az sem kutyaütő.
Továbbra is erdő veszi körbe az embert, de itt van egy nagy tisztás. Itt pihentünk kicsit. Igaz a leejtő miatt ezen az útszakaszon nem kellett tekernek A Szörnyet.
Az út ennek a szakaszánál minden alkalommal megállunk, nem csak mert mind szeretjük a természetet és az erdő a tisztással valamiféle gyönyört okoz nekünk, de azért is mert itt olyan táj tárul az ember elé, hogy el sem hiszi. Aki a környéken lakik elgondolkodik, hogy hol is él valójában, aki meg kicsit messzebb rájöhet, hogy nem muszáj elutazni a messzi nyugatra, hogy szép helyeket lásson. Én mondjuk mindig elgondolkodom, hogy hogy lehet az, hogy csak itt lehet ezt látni? Annyira messze még sem mentünk el. Ugyan ezt érzem Kukján is. Egy félórás séta és már teljesen más táj. Elképesztő és gyönyörű.
Persze ez a tisztás nagyon alkalmas arra, hogy a magunkkal hozott ételt elfogyasszuk. Mire ideértünk, hiába a leejtő, már azért éreztem a lábamban, hogy ez nem kellemes. :D De itt még egy szörnyű dologra kellett ráébrednem, mégpedig arra, hogy én balga nem hoztam elég elemózsiát magammal. Szerencsémre a többiek kisegítettek.
Az út megpróbáltatásai nem értek véget. Nekem még mindig nehéz volt a tekerés egy másik bicaj meg úgy döntött ereszteni kezd. Szinte 100-200 méterenként fújni kellett bele. Na innentől kezdett igazán embert próbáló lenni a dolog. Főleg idegileg. De azért jó kaland volt.
A tisztás után egy picit csúnyább kép kerül az ember elé. Lényegében elhagyott mezőgazdasági terület, valószínűleg régi kolhozok elhanyagolt dolgai.
Ezután érünk az újabb faluba Kovászóra. Kezdetben nem éppen bizalomgerjesztő hely. Szemetes az utca és koszos. De akár hiszitek akár nem, érdemes betérni ide. Főleg ha ezen az útvonalon haladtok és haza akartok jutni mert más út nincs.
Ám azért is mert van itt egy várrom. Nem sok maradt meg belőle. De jelzi őseink dicső korát, amiből sajnos csak ennyi maradt.
A faluba beljebb haladva egyre jobb körülmények fogadnak, a település másik végében már kifejezetten kulturált minden. Az itteni szakasz azért is lehet különleges, mert végig a Borzsa folyó mentén halad. Aki nem látta a folyót eddig csak a duzzasztónál, és kedveli is, az kifejezetten szeretni fogja ezt az útszakaszt.
Ekkor persze a lábaimban már még erősebben éreztem a fájdalmat. Megpróbálkoztunk egy cserével és megkaptam én azt ami ereszt. Nem lett jobb.
Kovászó után jön Bene. A Borzsa fölötti hídon leültünk és pihentünk kicsit. Utána már ismert úton haladtunk hazafelé. Itt túl sok érdekesség már nem történt, maximum folytatódott a küzdelmem A Szörnnyel. Bene után Nagymuzsaly jön. Mi itt sem tettünk semmi érdekeset csak átszeltük a falut. Ám aki még nem járt ott ajánlani tudom a falu végén a régi templom romot. Régebben ásatások is voltak ott. Ha jól tudom István király korából maradt ránk, de ezt nem tudom pontosan, szóval akit érdekel járjon utána. :) Mindenesetre nagyon érdekes oda elmenni. Valami olyasmit lehet ott érezni mint Kovászón a várromnál.
Nagymuzsaly után már Beregszász felé vettük az irányt. Itt még egy kisebb érdekesség történt, valamilyen csoda folytán többeket is sikerült lehagynom és míg bevártam őket a rettenetes bicajt otthagyva én behuppantam az útszéli fűbe. Éppen akkor egy idős bácsi és fia vagy unokája nem tudom, arra jártak, bicajjal, és azt hitték elütöttek engem. Megálltak, oda jöttek hozzám, és kérdezték, hogy hogy vagyok, jól vagyok-e? Alig tudtam meggyőzni őket, hogy semmi bajom. Jó tudni, hogy azért az emberek törődnek még ennyire a másikkal.
Végül és a városba érve már inkább gyalog mentem. A kölcsön kért bringát haza toltam, majd picit szenderegve, de megnéztem a Juventus - Inter meccset ahol győzött a csapatom. Forza Juve!!!
Kárpátalján belül és kívül.
Sokan járnak mondjuk nyaranta a Borzsára bicajjal, vagy a Dédába. Ezeket a rövidebb utakat nem is írnám le.
Ám vannak olyan utak amikről lehet tud mindenki, de kevesen teszik meg. Ilyen mondjuk Bereg után a Szerpentin.
Nem egyszer tettük meg ezt az utat a barátaimmal. Most az egyik ilyet fogom kiemelni, mert ez az út számomra nem kicsit volt megerőltető.
Igen, egy útszakasz amit sokszor megtettem már könnyedén, most próbára tett. Nem azért mert öreg lettem és fájnak az ízületeim :D, a lustálkodással töltött téli hónapok sem tettek keresztbe ennyire. Egyszerűen csak nem a saját bringámmal kellett mennem, hanem kaptam egy szörnyet.
Reggel kilenckor már összegyűltünk. A saját bringámnak (Herculesnek) voltak kisebb gondjai amiket még nem javítottam ki. Így kölcsönkaptam egy másikat, nem túl profit, nem túl jót, de ment minden probléma nélkül. Egész nagy társaság összegyűlt és neki vághattunk az útnak. Beregszászon az uszoda előtt, egész pontosan egy barátom kapuja előtt volt a találkozó. Innen indultunk el Bereg felé.
Tasnádon keresztül mentünk, és már a falu előtt kiderült, hogy gond lesz. Igen, itt kezdődik a megpróbáltatás. Egy barátunknak, egy lánynak sem volt jó az ő bicaja, így kölcsönkérte unokatesójának a kerékpárját. Na és ez a kerékpár lett elnevezve A Szörnynek. A bicaj váltójával lehetett a gond, az eset már vagy két éve történt így nem tudom megmondani. De rettenetesen nehéz volt tekerni, rettenet volt, igazi izom durrantó.
Mivel minden más fiúnak magas bicaja van, igen elég alacsony vagyok így nekem azok nem jók, és a lány még tőlem is alacsonyabb, csak én vállalhattam a lovagiasság szerepét és cseréltünk.
Eleinte egész jól tűrtem a megpróbáltatást, persze azért hangot adtam annak, hogy ez azért így szép lesz...
Beregnél álltunk meg pihenni egy kicsit. Ebben a faluban akár ilyen bringával mentek, akár nem érdemes megállni. Lehet csak azért látom szép falunak mert a családfám egy része innen ered, de attól még annak tartom. Odahaza Bereget tartom a legszebb falunak. Bár bevallom nem voltam még mindegyikben. A falu dimbes-dombos vidéke kifejezetten kedvemre való.
Persze túl sokáig nem maradtunk, tovább haladtunk a Szerpentin felé. Sajnos itt jön egy kicsit csúnyább dolog. Egy kavicsos úton kell haladni, egyik oldalra nézve gyönyörű táj másikon egy cigány-tábor. Az úton meg mindenütt szemét. De aki szereti a kalandot túléli, aki meg nem az is mert nem hosszú szakasz ez.
utána jön maga a Szerpentin. Itt már erdő fogad minket. A Szerpentinen óvatosan kell közlekedni, mert a kanyargóssága mellett leejtő is, és szembe jöhet egy autó.
Nagy élmény. Tényleg, kanyarogva, lefelé "száguldozva" egy erdőben. Ami lent vár az sem kutyaütő.
Továbbra is erdő veszi körbe az embert, de itt van egy nagy tisztás. Itt pihentünk kicsit. Igaz a leejtő miatt ezen az útszakaszon nem kellett tekernek A Szörnyet.
Az út ennek a szakaszánál minden alkalommal megállunk, nem csak mert mind szeretjük a természetet és az erdő a tisztással valamiféle gyönyört okoz nekünk, de azért is mert itt olyan táj tárul az ember elé, hogy el sem hiszi. Aki a környéken lakik elgondolkodik, hogy hol is él valójában, aki meg kicsit messzebb rájöhet, hogy nem muszáj elutazni a messzi nyugatra, hogy szép helyeket lásson. Én mondjuk mindig elgondolkodom, hogy hogy lehet az, hogy csak itt lehet ezt látni? Annyira messze még sem mentünk el. Ugyan ezt érzem Kukján is. Egy félórás séta és már teljesen más táj. Elképesztő és gyönyörű.
Persze ez a tisztás nagyon alkalmas arra, hogy a magunkkal hozott ételt elfogyasszuk. Mire ideértünk, hiába a leejtő, már azért éreztem a lábamban, hogy ez nem kellemes. :D De itt még egy szörnyű dologra kellett ráébrednem, mégpedig arra, hogy én balga nem hoztam elég elemózsiát magammal. Szerencsémre a többiek kisegítettek.
Az út megpróbáltatásai nem értek véget. Nekem még mindig nehéz volt a tekerés egy másik bicaj meg úgy döntött ereszteni kezd. Szinte 100-200 méterenként fújni kellett bele. Na innentől kezdett igazán embert próbáló lenni a dolog. Főleg idegileg. De azért jó kaland volt.
A tisztás után egy picit csúnyább kép kerül az ember elé. Lényegében elhagyott mezőgazdasági terület, valószínűleg régi kolhozok elhanyagolt dolgai.
Ezután érünk az újabb faluba Kovászóra. Kezdetben nem éppen bizalomgerjesztő hely. Szemetes az utca és koszos. De akár hiszitek akár nem, érdemes betérni ide. Főleg ha ezen az útvonalon haladtok és haza akartok jutni mert más út nincs.
Ám azért is mert van itt egy várrom. Nem sok maradt meg belőle. De jelzi őseink dicső korát, amiből sajnos csak ennyi maradt.
A faluba beljebb haladva egyre jobb körülmények fogadnak, a település másik végében már kifejezetten kulturált minden. Az itteni szakasz azért is lehet különleges, mert végig a Borzsa folyó mentén halad. Aki nem látta a folyót eddig csak a duzzasztónál, és kedveli is, az kifejezetten szeretni fogja ezt az útszakaszt.
Ekkor persze a lábaimban már még erősebben éreztem a fájdalmat. Megpróbálkoztunk egy cserével és megkaptam én azt ami ereszt. Nem lett jobb.
Kovászó után jön Bene. A Borzsa fölötti hídon leültünk és pihentünk kicsit. Utána már ismert úton haladtunk hazafelé. Itt túl sok érdekesség már nem történt, maximum folytatódott a küzdelmem A Szörnnyel. Bene után Nagymuzsaly jön. Mi itt sem tettünk semmi érdekeset csak átszeltük a falut. Ám aki még nem járt ott ajánlani tudom a falu végén a régi templom romot. Régebben ásatások is voltak ott. Ha jól tudom István király korából maradt ránk, de ezt nem tudom pontosan, szóval akit érdekel járjon utána. :) Mindenesetre nagyon érdekes oda elmenni. Valami olyasmit lehet ott érezni mint Kovászón a várromnál.
Nagymuzsaly után már Beregszász felé vettük az irányt. Itt még egy kisebb érdekesség történt, valamilyen csoda folytán többeket is sikerült lehagynom és míg bevártam őket a rettenetes bicajt otthagyva én behuppantam az útszéli fűbe. Éppen akkor egy idős bácsi és fia vagy unokája nem tudom, arra jártak, bicajjal, és azt hitték elütöttek engem. Megálltak, oda jöttek hozzám, és kérdezték, hogy hogy vagyok, jól vagyok-e? Alig tudtam meggyőzni őket, hogy semmi bajom. Jó tudni, hogy azért az emberek törődnek még ennyire a másikkal.
Végül és a városba érve már inkább gyalog mentem. A kölcsön kért bringát haza toltam, majd picit szenderegve, de megnéztem a Juventus - Inter meccset ahol győzött a csapatom. Forza Juve!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése